Ön itt jár: > > >

Lovaskocsizás

Szeretné átélni, hogy milyen lovaskocsikázni egy igazi vidéki lovaskocsin? Próbálja ki nálunk, és járja be Kisszékely csodálatos tájait!

Pár szót a lovaskocsi programról:

Amikor vidékre érkezik az ember, nem is gondolná, hogy ezeken a területeken még hagyománya van a lovaskocsikázásnak. Ön vágyott gyermek korában egy lovskocsi túrára? Szeretné kipróbálni, vagy gyermekének megadni ezt az élményt?

A program során a lovakkal húzott társas kocsival a résztvevők körbejárják a falut és megnézhetik főbb nevezetességeit. A kocsin maximum 10 fő fér fel egyszerre.

A lovaskocsit minimum 2 órára lehet igénybe venni. 

 

Néhány érdekesség a lovaskocsizás elterjedéséről:

A magyar lovak szívóssága, kiváló szekeressége (kocogva való húzóképessége) nagyban növelte a kocsi jó teljesítményét. Mindezek az előnyök, jó tulajdonságok együttvéve magyarázzák azt a nagy sikert, amit a kocsiszekér Európában elért. Nevének európai elterjedése jól bizonyítja ezt, a német: kotschi, kutsche, gotschi; a francia: coche; olasz: coccio; flamand: goetse; angol: coach (itt hintó jelentésben is); lengyel: koczi; cseh: koczy; svéd: kusk stb. A Kaukázus vidékén és Kisázsiában pedig a könnyű kis szekereket madzsarnak nevezik.

A kocsiszekérnek vagy kocsinak a sikerét biztosította az is, hogy – úgy látszik – a Kocs falubéli kerékgyártóknak sikerült megoldaniuk a sorozatgyártást. Ez különösen a kerékgyártás – a kerékhajlás – miatt volt nehéz feladat. A kocsi azért vált híressé Nyugat-Európában és másutt is, mert magában egyesítette a személy- és könnyűáru-szállítás, valamint a gyorsaság követelményeit. Nyugaton már korábban megindult a mezőgazdasági árutermelés, mint nálunk Magyarországon. A termékek piacra szállítása elsősorban termelői feladat volt, e célra a kocsi jobban megfelelt, mint a kereskedelem nehéz társzekerei. Mindezek mellett a kocsi Európába vezető útját egyengették a kereskedelmi kapcsolatok és egyezmények is. A Magyarországra érkező kereskedők találkoztak a kocsival, amelynek nemcsak a nevét, hanem magát a járművet is magukkal vitték, és így annak konstrukciója elterjedt Nyugat-Európában. 

Ma már bebizonyított tény, hogy a 15. századtól kezdve a flamand és holland járműkonstrukciók erősen hatottak az angol szekér készítésére, s így érthető, ha az angol szekereken is megtalálhatók a kocsi hatásának a nyomai még a közelmúltban is. A kocsi nyugati útját egyengette a kólya-szekér (kólya) is, amelyből a hintók, a felfüggesztett karosszériájú díszes járművek fejlődtek ki. Magyarországon a 17. századtól kezdve kibontakozó majorsági gazdálkodás (majorság) árutermelésének volt szüksége egyre több közepes nagyságú, de gyors szállítóeszközre: könnyű szekerekre, ill. kocsikra.

A törökökkel való és állandóvá váló hadakozás is igényelt egy olyan szállítóeszközt, mint a kocsi. Nálunk a 16. századtól kezdve a kocsin való járás-kelés annyira általánossá vált a köznemesség körében is, hogy törvényt kellett hozni, amely kimondja, miszerint a hadba „… non in kocsi …” kell menni, „mint többek szokták”, hanem táborozók módjára.
A kocsi igazi virágkora azonban a jobbágyság intézményének eltörlése után, a tanyás gazdálkodás kialakulásával indult meg. Az önálló kisparaszti gazdaságok szinte meg sem tudtak lenni kocsi nélkül. Igaz, gyakran nagyobb járműre nem is futotta erejükből. Olyan járművet választottak, amely könnyű is volt, de szerkezeti felépítése, alváza alkalmas arra, hogy átszerelhessék – hosszú oldalakkal – pl. takaruló szekérré stb. A kocsi az egyre inkább elszegényedő törpe paraszti birtokoknak lassan mindenes járműve lett.

forrás: http://elsomagyarlovaskocsisegyesulet.hu

Amennyiben kérdés van programjaink kapcsán, hívjon minket a +36 20 486 4934-es telefonszámon, vagy írjon nekünk!


Tartalomhoz tartozó címkék: programok